2017. június 29., csütörtök

Milánói dóm

A milánói dóm a Piazza del Duomo tér keleti oldalát foglalja el, főhomlokzata nyugat felé néz. A dóm a tér bármelyik pontjáról nézve impozáns látvány, a római Szent Péter-bazilika után az ország második legnagyobb temploma, negyvenezren férnek el benne.

A dóm hallatlanul gazdag ornametrikája is egyedülálló a világ templomai között. 3159 szobor tartozik az építményhez, és ebből 2245 kívülről díszíti. Ebbe nincsen benne az ablakbélleteket díszítő félalakok, és a tető 96 óriásfigurája. Sokan éppen ezért túlcicomázottnak tartják.

A milánói dóm váza szürke márvány, kívül pedig fehér, enyhén rózsaszín árnyalatú márvány díszíti. A sok építkezési periódus ls a tervezők eltérő felfogása, homlokzatain kevert stílust eredményezett.

A székesegyházba öt kapun át juthatunk be. A templomba belépve együttesen érik el a káprázatos hatást a fenségesen magasba törő vonalak, a félhomály, az ablakokon át behatoló színes sugarak és a díszes külsővel szembeni végtelen egyszerűség.
Építését megelőzően már hosszú évszázadokon át ezen a helyen volt a város vallási központja. A rómaiak idején egy Minerva-templom állt itt, amelyről a korabeli feljegyzések részben Basilica estiva intramurana, részben pedig Ecclesia major néven írtak. Ugyanezen a helyen alapította meg 390-ben Szent Ambrus a Santa Maria Maggiore-bazilikát. A következő évszázadokról nincsenek megbízható adatok, de valószínűleg a 9. században emelték a szomszédságában a San Tecla-bazilikát, és a San Giovanni-keresztelőkápolnát. Mindhárom építményt 1386-ban lebontották és 1396-ban Gian Galeazzo Visconti herceg utasítására hozzáfogtak a dóm építéséhez. A főépítész 1400-tól Filippino degli Organi volt. 1418-ban V. Márton pápa szentelte fel az épülő templom főoltárát.
A 15. század utolsó évtizedében a munkák folytatása Ludovico Sforza, Milánó hercege, de még inkább két kiváló építész, Cristoforo Solari és Giovanni Antonio Amadeo nevéhez fűződik, utóbbi építette fel a négyezeti kupolát. Ludovico 1499. évi bukása után az építkezést már csökkenő ütemben folytatták, majd Amadeo 1522-ben bekövetkezett halála után némi szünet állt be. Később lombard, francia és német építészek folytatták a munkálatokat.
A sok építkezési periódus és a főépítészek gyakori váltakozása miatt az épület homlokzata a stílusok sokféleségét tükrözi: az alsó rész Pellegrino Tibaldi és Richini reneszánsz-barokk, a felső pedig Buzzi gótikus formáit, amit az ablakok kialakítása közötti különbözőségek szemléltetnek. A homlokzatot tornyocskákkal koronázott pillérek tagolják öt részre a templom belső elosztásának megfelelően. Mind az öt részhez díszes kapuzat és két sor kisebb és nagyobb ablak tartozik. A kapuk fölött bibliai jeleneteket ábrázoló márvány domborművek láthatók (Judit és Holofernész, Sába királynője és Salamon király stb.); a homlokzat alsó zónájának dekorációját az ótestamentumból vett jelenetek reliefjei alkotják. A kora barokk stílusú portálkeretezések Tibaldi munkái; a bronz ajtószárnyak már a 20. század elejéről származnak: két bal oldali 1948-ban és 1950-ben készült el (Minerbi, illetve Castiglioni munkája) és Nagy Konstantin milánói ediktumát, illetve Szent Ambrus püspök életét ábrázolja. A középső a legrégebbi, 1894 és 1905 között készítette Pagliaghi és Mária életéből vett jeleneteket ábrázol; a következő (Lombardi műve) Milánónak II. Frigyes által történt lerombolását mutatja be.


Szerkesztette: Vadász Ili
Segítség: Wikipedia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése