2017. június 19., hétfő

A természet mérnökei


A valódi hódok mindig vízközelben – rendszerint patakok és kisebb tavak mellett – tanyáznak, ahol általában gondosan kidolgozott, kúp alakú lakhelyet, úgynevezett hódvárat építenek. Először víz alatti üreget ásnak – többnyire a part oldalfalába -, és agyagból, kövekből „alapozást raknak köré.
Erre további rögökkel és kövekkel vegyesen gallyakat halmoznak, amíg az építmény jóval a víz fölé emelkedik. Egyetlen belső lakókamrát vájnak bele a vízszint fölötti részbe, a belső falak akár az egyméteres vastagságot is elérhetik. A rejtekhelyhez legalább egy víz alatti bejáróalagút vezet. A hódváron kívül rendkívül jól használható gátakat és csatornákat is készítenek. A gátak anyaga szintén sár, kő és rőzse, de vastag ágakat, sőt egész fatörzseket is felhasználnak.
Ezek a gátak rendszerint duzzasztóművek, egyrészt magasan tartják a vízszintet a csatornákban – amelyeken a hódok farönköket úsztatnak a tóba -, másrészt biztosítják, hogy a hódvárat állandóan víz vegye körül, így védik a ragadozók támadásaitól. A vörös hódmókust lakóhelyén, Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén „hegyi hódnak" nevezik, pedig ritkán él nagy magasságban. Igaz, hogy a tengerszint felett egészen 2200 méterig előfordul, de gyakoribb alacsonyabb szinteken, ahol a tűlevelű erdőket és más sűrűn benőtt, fás terepeket kedveli. Gyakran fordul elő patakok közelében vagy nagyon ingoványos területeken.

Szerkesztette: Vadász Ili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése