2017. március 22., szerda

Topánom az a drága!

A kép illusztráció!


Ilyesmi az én drága cipellőm de nem pántos! Gondoltam a minap felveszem őkelmét hátha nem nyomja annyira a lábamat mint tavaly mivel azóta annyit éhezek hogy a lábam is kisebb lett nem csak én.
Simán beledobtam a patáimat és rögvest örömködni is kezdtem. No akkor mostannék elmegyünk a topánnal a műszaki boltba mert ezt meg azt vennem kellett.
Mikor odaértem ami nem kis menet mivel ez az egy üzlet öléggé messze van tőlem, éreztem a lábfejemet nyomorgassa a cipő.
Áh...Semmiség! Volt ettől már rosszabb is! Végeztem és indultam hazafelé. Azt vettem észre
egyre jobban fáj a lábam mert egyre jobban nyomja a cipellő.
No a jó Mari nénibe!!! Pont ilyen hosszú útra kellett nekem felvenni ezt a csárdás cipőt!
Hej Ili! Nagyon meg vagy Te buggyanva! Ezt gondoltam magamról menet közben meg ettől cifrábbakat is amikért másnak már műfogsornak csináltam volna helyet a szájába!
 Oda jutottam azt se tudtam melyik lábamra sántikáljak. Égett és fájt. Szerencsére magas a fájdalom küszöböm de kezdtem már megbotlani benne! Ez a küszöb túl magas lett nekem!
Félúton arra gondoltam levetem a topánokat és mezítláb haza csattogok. Volt már ilyen nem is egyszer. Most is megtehetem. Csak éppen hűvös esős idő volt. Nem az érdekelt ki mit szól mert ilyesmi sosem érdekelt hanem hogy feltalálok fázni akkor nekem még az agyvizem is a wcbe landol a sok pisiléstől.
A lényeg hogy nagy kínnal hazaértem. Útközben elmondtam magamat mindennek.
Talán a legelegánsabb kifejezés magamra az volt: Te hülye picsa! Kellett ilyen hosszú útra 
báli belépőbe jönnöd?
És igaza volt magamnak! Egyetértettem magammal!
Mikor hazaértem az első dolog volt ledobálni a cipőket. Egyből a égben éreztem magam lebegve! Kezdtem érezni a lábaim az enyémek és nem másé.
Nagyon meglettek viselődve! Viszont megfogadtam ezután topánkába csak a közeli boltokba megyek el mert ugye itthon mindig papucsba vagyok. Jól megszokta a lábam és egy tisztességes cipőt az Istenért se akar elviselni a cafkája!
No de majd én megmutatom a patáknak hol dirigál a jó Isten! Meg én!
Csak hadd szokják a penitenciát amit kiróttam rájuk! 


By Vadász Ili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése