2017. február 21., kedd

ÉN KÉREK ELNÉZÉST! (NYUGDÍJASOKNAK KÖTELEZŐ!)


Na, eddig tartott a türelmem drága Főpolgármester Úr! 8 milliárdos veszteségnek titulálni 350 ezer Budapesten élő nyugdíjast? Hogy annak idején, miért nem szegelte anyád a hokedli sarkához a nyelved? Szóval....
Elnéztem neked, hogy a várost elborító korcsolyapálya ügyében, némiképp megkésett a reakció időd. Miután több százan véresre törték magukat, te két nappal később + 10 fokban elnézést kértél a jégen csúszkáló népektől. Olcsó húzás volt a természetre bízni a zombie-apokalipszist.
Félrenéztem, amikor a múlthét minden napján idétlen gyerek módjára, pironkodva hadováltál az OLAF jelentés kapcsán, ellenben messzire fénylik ám a jellemtelen lojalitásod gyümölcse.
Átadtad szépen az irományt a „hozzáértők” kezébe, akik majd gondosan megkozmetikázzák a szavakat az „érintetlenség jegyében”.
Megértő voltam 3-mas Metró körülő pöcsölődés témakörében. Két éve folyik intenzíven az egyezkedés a pénzről, buszokról, tenderekről, pályázati kiírásokról, a denevérek nemi életéről, miközben már az utasok tolják a lángoló szerelvényeket. Lassan tűzfalat kell húzni a peronokra, a várható baleseti támadások jegyében.
Nagyvonalúan kezeltem, amikor az Olimpiát a főváros magánügyeként aposztrofáltad, ezzel együtt spirálisan leszarva a vidék véleményét. Ez nem egy falunap baszki, ahol gulyáságyúba főzöd a moslékot, odakészíted mellé a nagykanalat, jó étvágyat kívánsz és mellesleg borjúpörköltként számlázod ki a fejadagokat!
Na, de a nyugdíjasokat buzerálni arany komám? Ezt nem vártam pont tőled, aki hajlott kora ellenére, ennyire tahó módon pellengérezi az idősebb generáció feleslegességét.
Ember! Ezek a mostani nyugdíjasok építették fel az országot! Ez lenne a hála a bözske- utalvány mellé? A szerény apanázs ellenére, még egy kis bűnbak keresés?
Értem én az averzióidat, de nem fogadom el! Ilyen mód próbálod a főváros idézőjeles veszteségét a kormányon behajtani. De az indok Öregem, meg a Stílus! Felháborító!
Számomra minden megnyilatkozásod egy verbális inkvizíció!
Nyüszögve hörögsz, mint egy sarokba szorított veszett kutya....
Te próbálsz szólistának lenni a refrén éneklése közben! De nagyon rossz az ütemérzék, borzalmas a tempó, az összhangról már nem is beszélve.
Amikor leveszik rólad a szájkosarat, előadod a kimért, joviális öregurat, felszorozva egy alpári bunkó, lekezelő modorral, hogy a hallgatóságnak önkéntelenül az jut eszébe, hogy mi a titka ennek a mókusnak (?). Ej, de ha valami nem úgy sikerül, vagy valaki kérdezni mer! Ez a nyugodt pára
„dűt borít, mint a Gálék disznaja!”
A börtönökben szokták a szoba főnökök így előadni magukat, turháznak egyet, majd diszkrét mozdulattal (szigorú tekintettel) áthelyezik a nemi szervüket, a nadrág másik szárába.
Figyelj Apóca!
Ha az államtól nem sikerül kisírni a hiányzó szajrét (asszimilálódtam a kóter szlenghez), akkor legyen már elég beosztani azt a napi 20 milliárdot (!), amit a Budapestiek különböző adók formájában beperkálnak.
És eszedbe se jusson néven nevezni a nyugdíjasokat, vagy a nyomorodért rájuk mutogatni és okolni őket a balfaszságaidért és ezért a szemét kormányért.
Jobban jársz hidd el! Van ereje ennek a lenyugvó napnak, inkább cseréld le a napszemüvegedet és szépen csendben pihenj meg az árnyékban!
És ha netán előesz a fene, tisztelettel hajolj meg az ősök előtt, te is én is, és mi mindannyian, és csak annyit mondj, még ha halkan is, hogy: KÖSZÖNÖM!

/Küszöbönazingerküszöböm/ S.Attila

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése