2017. január 6., péntek

Hogy rohan az idő!!!!

Az 50 - 70-es évek diákjai így tanultak. Az idősebbek még ígyebbül! :)
A 60-as évek olvasó könyve. Én ilyenből tanultam meg olvasni. És ha hiszed,ha nem, máig is tudok és pedig folyékonyan! :)
Az első osztályos könyvben a nagybetűket pirossal jelezték. Akkor még nem kellett ismernünk őket.


Hasonló mártogatós tollal tanultam meg írni. Ha paca lett,volt itatóspapír.
A szép írást és gyöngybetűket kellett megtanulnunk. Hol van ez ma már????

Ilyen volt az első tolltartóm.
Később már rolós volt. Egy átka volt neki,Időnként kiakadt a rolója.
Az első ceruza hegyezőm ilyen volt,Előtte csak a bicska. :)
Később lehetett kapni több féle változatban is.
Ősrégi iskolai szemléltető tábla. Mindig szem előtt volt a falon és akaratlanul is megtanultuk a ragozást.
Ilyen és hasonlók voltak az órarendjeink.
És jött a híres és nevezetes vetkőzős toll! Meg voltunk veszve érte! Főleg a fiúk!
A toll a következő működési elv szerint funkcionált: az írószer szára vízzel volt feltöltve, a folyadékban pedig egy henger úszott a szár két vége között. A hengerre palástgrafikai eljárással helyezték el a „fürdőruhát”, mely a folyadékban mozogva hol látható, hol láthatatlan volt.
Persze a tanárok ha észrevették tuti elvették néha egy intő kíséretében. :)
A legkedvesebb tantárgyam volt az énekóra. Imádtam!
Megjelentek a golyóstollak is. Eleinte tilos volt használni őket. Máig sem tudom miért.
Az igazi tornacipőnk vagyis a dorkó! Ha kicsi lett,szüleink kivágták az orrát. Úgy még egy évet kihúzott.
Így nézett ki a sor vezető. Ez a tollnál volt hasznos hogy egyenesen tanuljunk meg írni mivel a tintát nem lehetett kiradírozni.
Ilyen volt a nyelvtan könyvem. Vékony volt mégis megtanultunk szépen és helyesen írni.
Megjegyzem,ma egy újságíró sem tud helyesen írni ez ezer százalék biztos!
Volt emlék könyvem is. Nem ez csak hasonló. Csodák voltak benne. Osztálytársak írtak és rajzoltak bele.Barátok szép emlékverseket vagy rajzokat. Nekem asszony koromig meg volt.
Az egyik gyerkőcömnek a kezébe került anno és cafatokra tépte. Sírtam bánatomban.
Máig nem tudom hogy jutott hozzá.
Bevezették a kötelező iskola köpeny használatát hogy védjük a ruháink tisztaságát.
Az első gyártásúak melegek voltak de a műszálasoktól meg még a hajunk is égnek állt úgy fel töltődtek mikor le vagy felvettük.
Volt ilyen nyakba akaszthatós tollad? Nekem igen. Büszke is voltam rá. :)
Kb. így nézett ki alsóban az osztály termünk.
Ez is voltam.
Az első töltőceruzám.

A hátitáska után lett felsőbb osztályba egy ilyen kézi csatos táskám. Télen kiválóan lehetett szánkózni rajta. A bőr bírta a kiképzést. :)
Ilyen volt az úttörő síp. Hátulján füttyjelek voltak.

Ilyen volt a mi iskolás éveink anno és negyed annyi könyvből mint ami most van a gyerekeknek,megtanultunk szépen olvasni,gyöngybetűkkel írni,számolni és sok olyan dolgot amit a mai iskolások soha nem fognak tudni hiába a 10 kilós könyvtár amit cipelniük kell naponta.
Bevallom sajnálom őket.

Fotók: Google

By Vadász Ili


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése