2016. december 27., kedd

És túléltem!!!!

No ezen a képen már mutogattam is kínomban! Mögmondottam hogy indulok világgá!
Aztán eszömbe jutott...Körömcipőbe?????
Mivel kezdett szélvihar lenni,úgy döntöttem maradok. Herótom van a széltől. Attól óvom magam mint a hímes tojást mert fejfájást okoz. Nem azért mert fúj?! A jó francokat! Azért mert fölidegesít de cefetül ám!
Hát gyerekek én ennyit nem mostanában melóztam! Elmöhettem volna sztahanovistának!
Állítom a lábaim is rövidebbek löttek! Ha lönne,azt mondanám hogy tele lött a tökölőm az egész karácsonnyal. Előtte egy hétig utazó nagykövetté váltam. Miután kifosztottam az üzleteket,át avanzsáltam cukrásszá. Persze közben mosogató lány is voltam. Na mög takarítónő is.
Utána fölcsaptam szakácsnak! Elő a nagy kotlákat oszt hadd szóljon!!!
Még szerencsém a leves tésztát már jó előre mög gyúrtam és ki is száradt mint a sivatag.
És lőn!!! Szent napon jöttek vendégek. Én meg melegítőben feszítettem mint a szárító kötél.
Ugye csak úgy bé toppantak hirtelen. Jobb is nem vágtam magam gálába mert mosogattam folyamatosan mint akinek pisztolyt tartottak a fejéhez. A kezeim olyanok voltak mint egy öt napos hulláé. De magamat is kezdtem annak érezni ám!
Vége lett a napnak...Meg volt a cécó és este mint a kis angyal,röpködtem az ágy és a folyosó között.
Oly fáradt löttem hogy egyszerűen képtelen voltam elaludni. Mint a körhinta úgy pörögtem az ágyon.
Fél egy tájba azért csak sikerrel jártam.
A másnap rám nézvést mögent katasztrófás volt. Kezdődött az ugrabugra és azt vettem észre mintha mennék össze felé. Jaj Istenkém gyere le! Így se vagyok egy lombrágó!
Jöttek meg mentek is és meg két menet közt takarítottam és mosogattam erőst!
No mert esett az eső rendületlenül. Sár be a lakásba! Ugyan! Ki figyel ilyesmire?! Hát én!
Utolsó azaz tegnap újra hajnali kelés. Egy kicsit itt evett az üszök a gépnél osztán usgyi!
Pikk pakkra mindent!!! Mivel napok óta tavasz van felénk,eszembe jutott ha jön valaki,
megetetem aztán útnak indítom a kertbe borsót vetni. Nem volt lelköm hozzá....
Népünnepélyes ruhában nem löhet paraszti munkát végezni. Estefelé már erősen gondolkodtam melyik világtáj felé induljak. Maradtam... És túléltem! Szokás szerint.
No most az a szégyen hogy igazából a szívemet le kellett kötni mert annyira ugrált örömében ha jöttek az összeröffenések. Még vigyorogtam is megállás nélkül mindenkire. Bizony! Volt erőm hozzá.
Nem tudo mi a furcsa az egészben mert minden karácsonykor ugyanez a műsor rend van nálunk.
Jövőre velük ugyanekkor és ugyanitt. :)))


Ba Vadász Ili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése