2016. december 2., péntek

Életem második bálja

Az elsőről írtam ami maga volt a világmegváltás de most a másodikról csicsergek ami szintén emlékezetes marad míg élek.
Bátyám szólt: Föl a jávára hugi! Megyünk anyagot venni! A Jáva a motorja volt,hatalmas pirosas színű.
Édesanyám ezt hallván egyből közbevágott! Milyen anyagot vesztek? Minek kell az? Én nem adok pénzt rá! Van ruhája annak a lyánynak. Mire készültök mán mögint?
Nos ezt édesanyám levegő vétel nélkül gyorsan eldarálta. Bátyám mondta neki nem az ő dolga,nem kell pénz sem,majd jövünk. Az volt a feneség hogy én se tudtam miért és minek meg hová...
Naná hogy öltöztem és sutty,már mentünk is a közeli városkába anyagot venni. Bátyám tudta mennyi kell mert az előző ruhámhoz is ő vette meg. Ki is választottam szép égszínkéket és selymet.Bátyó vett a másik osztályon egy lapos sarkú olyan papucs cipő féleséget de nem bőr volt azt tudom és enyhén kékes színű volt. Örültem neki nagyon.
Bátyó fizetett és irány haza. No akkor mondta megint lesz bál és ezt a ruhát meg kell varratni de sürgősen a huginak! Édesanyám szegény köpni nyelni nem tudott de én sem! Azt sejtettem nekem lesz ruha belőle de hogy minek azt nem tudtam.
A lényeg hogy aznap délután édesanyámmal caplattunk a varrónőhöz.Méret vétel és két nap múlva próba. A ruha készen lett és maga volt a csoda.
Olyan volt mint a képen csak a felső része is ugyanabból az anyagból készült. Szép széles övet is csinált hozzá a varrónő. Én meg szinte elájultam a láttán.
Eljött a bál napja. Édesanyám csipogott a bátyóknak hogy nem kéne ezt a lyányt rászoktatni a bálozásra mert nagyon fiatal még és baja is eshet! No a négy bátyó egyből belé fojtotta a szót mert hogy ők azért vannak hogy vigyázzanak rám.
Estefelé osztán fürdés és öltözködés. Édesanyám szépen megfésülte a hajamat mert hosszú szőke és göndör volt az ebadta. Mindig ő fésült és mindig beígérvén lefogja kopaszra vágni!
ste aztán indultak a motorok. A kedvenc bátyám mögé ültem miközben édesanyám intelmei záporoztak ránk mert ha baja lösz a lyánynak,haza né gyertök!!!! Nem lett baja....
Odaértünk és a motorokat bevitték a fiúk egy közeli ismerőshöz. Onnan átmentünk a bálba. Akkor kezdődött éppen a zene. A fiúk vettek egy bambit nekem és irány táncolni. Tán jó 6-7 percet álltunk ott csak mikor látjuk,jön a cigány vajda felénk. A bátyók szorosan mellém és mikor odajött a vajda,kalapját levéve megkérdezte a kisasszony kivel van.
Fúk kórusban: Velünk!
A vajda: Tisztelettel megkérdezem a kisasszonyt felkérhetem e egy táncra?
Fiúk kórusban: Igen!
Két bátyó ismerte a vajdát mivel önkéntes rendőrök voltak és tudták hogy a fajtájával kemény kézzel bánik.
Én hogy őszinte legyek égtem mint a rongy de vissza utasítani bárkit is illetlenség lett volna.
Mentünk táncolni. A vajda úgy vezetett mint egy királynőt a táncparkettre.
A zenekar megállt. Beértünk középre és a vajda intett a zenészeknek. Azok meg nekiláttak keringőt játszani izibe ám! Nekem az volt a legkedvesebb táncom. És táncoltunk...Csak táncoltunk...
Repültem mint a madár! Kezdett a körömcipőbe fájni a lábam és lelassultam eléggé.
Mit ád Isten, bátyókám jön.hozza a papucscipőt és pillanat alatt cipőcsere lett.
A vajda olyan 50-es éveiben járhatott. Cipőcsere közben vettem észre hogy a cigányok teljesen körbe kerítettek minket. A lényeg életemben olyan jót nem keringőztem senkivel mint akkor a vajdával.
Mikor megálltak a zenészek pihenni a vajda meghajolt és megköszönte a táncot. Visszavezetett a bátyókhoz és nekik is köszönetet mondott. Ami ezután következett az életemben nem felejtem el.
Azt vettem csak észre hogy a cigányok hozzák nekem a rengeteg csokit és többek között a mogyorós táblás csokikat is. A tesók rakták zsebre őket szép sorban és közben hallgattam a sok köszönetet hogy elmentem a vajdával táncolni és nem utasítottam el. Azt hozzá kell tennem egyetlen cigány férfi nem kért fel táncolni a vajdán kívül.
Utána aztán jöttek a tesók haverjai,ismerőseik és én táncoltam annyit hogy a selyemruha a hátamra ragadt. Hajnalban mentünk haza. Holt fáradt voltam. Édesanyám üldögélt a konyhában mert ugye minket várt. Sík ideg volt szegény. Amint besorjáztunk a házba,a fiúkat azon nyomban szidta mint a bokrot. Nekem azt mondta szálanként szedi ki a hajamat. Mikor már kifulladt,rám parancsolt hogy mosdás oszt irány az ágy! Holnap kisasszony reggel ébresztő mert krémes sütés leszen.
Aludtam tán szűk három órát és édesanyám kiparancsolt az ágyból. Alig bírtam menni úgy fájtak a lábaim. Na őt ez nem érdekelte,mondván aki éjjel legény az nappal is legyen az.
Őszinte legyek,életem leghosszabb napja volt az a vasárnap!!!!
De! Megérte!!!! :)


By Vadász Ili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése