2016. október 30., vasárnap

Komoly béka fóbiám van. Csak én tudom miért.

Minden erőmet összekapartam hogy ide biggyesszem ezt a szörnyet.
Gyerekkoromban nem volt lény a világon amitől féltem volna. Békákat fogdoztunk...Cigi csikkeket szedtünk és otthonról gyufát loptunk a tesókkal. A tó partján meggyújtottuk a csikkeket és a brekik szájába dugtuk. Ha feldobtuk a levegőbe,durrantak jó nagyokat. Ma már tudom gonosz játék volt de gyerekek voltunk no!
Aztán fiatalasszony koromban a két apró gyerekemet fürdettem. Mindkettő pelenkás volt még mivel 1 év korkülönbség volt köztük. Én akartam így gondolván egyszerre felnőnek és le van a gondom. Arra nem gondoltam hogy napi 30 pelenka körül kell mosnom és mosófazékban kifőzni őket,plusz a sok ruhájuk. Mindegy is,túléltem.
Egy este fürdetés után vittem ki a teknőben a vizet kiönteni. Az ajtó előtt ráléptem egy békára amitől úgy megijedtem hogy a fejemre zúdult a teknő vízzel együtt. Ugyanis a béka mekegett!!!! Komolyan!!! Kint maradt a teknő én meg usgyi be a lakásba és még az ajtót is bezártam annyira féltem. A félelem bennem maradt örökre de csak annyira hogy nagy ívben kerültem a békákat.
Aztán úgy harmincéves tájékán a munkahelyemen ráfáztam de kegyetlenül.  Unatkoztam a kis irodácskámban és kimentem az emberek közé beszélgetni.
Az egyik kötélre való faszkalap azt mondta ad nekem valamit. Nem gondoltam rosszra mert mindig kaptam tőlük csokit meg hasonlókat. Mondja bunkókám hogy tartsam a zsebemet. Én nyugodt szívvel a köpenyem zsebjét széthúztam és éreztem valami súlyos dolgot tett bele.
Igen ám csak ez a nehezék mocorogni kezdett. Nyúlok a zsebembe hogy kiveszem mi az. Amint megéreztem az ujjaimmal a hatalmas békát, nem volt időm kivenni mivel azonnal elvágódtam mint egy rakás szar. Onnantól semmire nem emlékeztem. Bent az irodámban tértem észhez hogy vizesruháznak meg valamit beszéltek hozzám. Azt tudom minden porcikám remegett mint akit a hideg ráz. Nem tudtam beszélni hiába akartam. Mintha görcsöt kapott volna a nyelvem. Dadogtam értelmetlenül.
A főnököm hazavitt mert nem múlt el a remegésem és írni sem tudtam. Beszélni már kicsit tudtam de akadozva. Szabadságra küldtek pár napra hogy kiheverjem a sokkot. Két napig reszkettem. Éjjel rémálmaim voltak. Nem tudtam aludni rendesen. Úgy nézett ki el kell mennem dokihoz mert meggárgyulok teljesen de aztán gondoltam várok míg lejár a szabadságom hátha addigra elmúlik minden kórságom. Hát elmúlt...De! Örökre fóbiás lettem! Olyannyira este nem megyek egyedül ki. Ha mégis utcán vagyok,egyedül akkor sem de minden falevelet kikerülök vagy átugrom. Rettegek mindentől amiről látom béka lehet vagy olyan a formája.
Akinek van bármilyen súlyos fóbiája az tudja miről beszélek. Fordult már elő hogy kimentem a kertbe kosárral és megláttam egy ilyen dögöt. Mindent eldobtam és mint egy maratoni futó,úgy repültem befelé a lakásba. Nem is főztem olyankor de a lábamat se tettem ki a házból.
Olykor-olykor álmodom hogy egy hatalmas dög be akar kapni. Olyankor kiver a víz teljesen,erre ébredek fel és remegek mint a kocsonya.
Most már tudjátok az átkot ami rajtam van. Gondoltam a sors keze volt ez azért amit gyerekkorunkban műveltünk a békákkal. Lehet...Nem tudom....


By Vadász Ili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése