2016. október 12., szerda

Búcsú volt vasárnap kis falunkban

Mint minden évben októberben. Mint minden évben most is kitettem magamért és azt hittem megpusztulok mire este mindenki itt hagyott a francba.
Hajnalban keltem mert egy sütés lemaradt szombatról és gondoltam gyorsan lezavarom azt is. Csak hogy eszembe jutott mindenki alszik még hajnali négykor és ha én itt nekiállok keverni meg kavarni hát izibe leüt valaki mint a legyet,úgy egy csapásra. Ezért a levestésztát álltam neki meggyúrni. Azt lehet csöndben is mókolni.
Elmetélve,kifőzésre várva.
Lett bőséggel az öt liter húsleveshez.
Ezután még mindig sunyi módon mozogva,nekiestem a bő négy kiló marhalábszárt összedarabolni. Kiosontam egy kiló hagymáért és pörgött a kés fogyott a hagyma és csípte a szemem.
Magyarán taknyom-nyálam egybe volt mire kihagymáztam magam.
Aztán míg folyattam a könnyimet,gondoltam még egy kávét lenyomatok egy cigivel megspékelve mert anélkül a kávé nálam nem kávé. Ennyi. Közben addig is szusszantam egyet.
Persze hiába volt osonás meg mindenféle trükkök bevetése,csak ébredeztek a jó népek.
Nekiláttam  reggelit adni nehogy halomra hulljanak itt nekem és míg szuttyogtak,feltettem főni a marhát. Szépen rotyogott a lelköm és szállt az illat a lakásban.
Utána mosogattam megint egy jóízűt mert azt szinte folyamatosan kell ilyen népünnepélynél.
A hat literes lábasban pöfög a marha. Itt már kezdtem ízesíteni mint só,bors,5-6 babérlevél,fokhagyma és kömény még nem mert el illanik gyorsan. Azt az utolsó félórára hagyom.
Közben a sütésnek is neki ugrottam azaz meggyes piskóta köllött még mert szombaton már nem volt lelkierőm megsütni. No azzal is elszórakoztattam magam de akkor már azon témáztam hogy ennyi erővel én születhettem volna fiúnak is mint a többi. Jó! Szeretek én főzni meg sütni is csak valahogy hamarabb fáradok és olyankor kezdek belassulni mint motor a kanyarban. Olyankor már a kávé sincs rám hatással hát helyette fütyülök! Komolyan! Mint a rigók! Ez valamelyest eltereli a figyelmemet az élet nehézségeiről és mikor oda jutok hogy nem tudom melyik lábamra sántikáljak,előveszem a jókedvemet és jártatom a számat és nevetgélek mint akit beoltottak. Nem ám hogy búnak eresztem a fejemet! Azt már nem még ha lapos kúszásban haladok sem. A sütiket elfelejtettem lefotózni mert olyan sürgős lett minden kinek jutott volna ez eszébe. De esküszöm voltak!!!
Osztán meg volt az ebéd. Társulat ki a búcsúba,én meg gyors lakáspucerát tartottam. A nyalánkság mosogatás és pakolás volt mellé. Egy kicsit ide csüccsentem a géphez aztán szállingóztak haza mint a hópehely. Este vacsoráztatás és bevallom nem volt lelkierőm már mosogatni.Gondoltam úgy se csinálja meg senki mert ezt az örömöt is meghagyják nekem mint minden mást is. Mikor hazavonultak,megfürödtem és bé az ágyba. Tökre azt éreztem lesüllyedt alattam. Hétfő hajnalban mikor föltápászkodtam,azt hittem ütött az utolsó órám. Olyan izomlázam volt hogy a wc-re nem ültem hanem rá estem! Egész nap mint egy nyomorék úgy jártam közben jó nagyokat rötyögtem magamon mert biz a időnként kibillentem az egyensúlyomból mint egy részeg pedig tejen és vízen kívül mást nem iszom. Szó szerint citeráztak az izmaim. Hát ezen nevetgéltem egész nap. :)))
Szép volt,jó volt és hála az égnek elmúlt.
Karácsonyig a jó cselekedetem le van tudva. :)))

By Vadász Ili



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése