2016. szeptember 17., szombat

Aszongya hogy....

....ma esős nap lesz.... Valahol tuti de nem itt. Vizet csak a csapból láttam folyni mostanában. Viszont van napsütés és förtelmes pára amit nehezen tűrök meg.
Amúgy is mintha kezdenék hepciás lenni. Lehet a korral jár? Nem....Nem vagyog én idegbeteg!
Csak hamarabb fordul elő velem olyan dolog aminek nem igazán örülök. Pedig én aztán igen egy örömködős fajta vagyok mivel már eleve gyárilag lettem ilyenre kódolva. Mindamellett vigyorgok mint a marhatök a napsütésben. Miért??? Ha én azt tudnám! Szerintem születésemkor úgy maradt a szám! Hogy akkor min vigyorogtam? Szerintem azon hogy édes szüléim szilveszterét jól el baltáztam mivel pont akkor kapta el drága jó édesanyámat a szülési vágy. Így aztán január elsején reggel a világra penderültem és vigyorogva! Valószínű a káröröm munkálkodott bennem. Most miután egy jóízűt sírtam mert nagyobbik lány unkám a párjával kitántorgott Angliába és abban a pillanatban már hiányzott is,valahogy újra jókedvre derültem mert jól vannak és remek helyük van. Videó kamerán látjuk és halljuk egymást. Kell ennél nagyobb öröm? Nem!
Most megint határtalan öröm ül az orcámon mert unokáimat már látom előre amint falni fogják az ebédet.
Látjátok milyen kicsinyke dolgok elegek ahhoz hogy az ember nap mint nap nevessen és örüljön???

Ha kicsi bosszantás ér,elég ha annyit mondok:  A jó kurva életbe!

Osztán onnantól újra vidámságos vagyok.
Azért erről le kéne szoknom.

Elég lenne ha csak azt mondanám: A jó életbe! 

Igen...Ezt is szoktam mondani mert mégis csak szalonképesebb.
No a jó életbe! Megnézem az ebédnek valót miként áll és vigyorgok tovább. :)))


By Vadász Ili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése