2016. július 20., szerda

Mikor első bálozó voltam

Ilyesmi volt az első báli ruhám csak rövid ujjal és világos kékben.. Alatta kikeményített alsószoknyával.

Történt hogy valami szabadtéri népünnepély volt és a család nagyja elmönt,köztük én is. Mögvolt a műsor,be is estelödött és kezdődött a bál. Igön ám de én csak 14 éves voltam és édösanyám azt mondta,mán pedig mögyünk hazafelé mert én fiatal vagyok bálozni.No engömet mönten tört a nyavalya mert a fölnőtt fiú testvéreim is ott voltak. Könyörögtem a legkedvesebb bátyámnak beszéljön mán édösanyámmal hadd maradhassak ott. Szögény Andráska bevetött mindönt de még a másik bátyók is. Édösanyám nem akart engedni az Istenért se. Az idősebbik bátyám hozott édösanyámnak fél deci kevertet. Nem akarta möginni mivel ős sosem ivott alkoholt. Azért a fiúk csak rábeszélték. Még ízlött is neki! Aztán mögent kapott égy felest és egész jókedve lött annyira hogy édösapámmal táncra kereködtek. No a fiúk újra csak magyaráztak nékije és végül mögengedte. A fiúkra rákötötte a szömük osztán rajtam lögyön. No Andráska mondja:Hugi föl a motorra és mögyünk a báli ruhádért. Hát az a báli ruha előtte két héttel készült el a varrónőnél.
Otthon gyorsan gálába vágtam magam csak az alsószoknyát vittem kézben nehogy a keményítés törjön.
Visszaértünk,be égy bokorba és föl az alsószoknyát is izibe!
Akkor még mög volt a hosszú göndör hajam és a bátyók mondták olyan vagyok mint égy királynő.
Kioktattak bárki kér föl táncolni azzal el köll mönni mert ez az illem. Mondom nékik és ha olyan kér föl akit utálok? Hát akkor kacsincsá jó?!
Előre möntünk és álltam ott mint Bálám szamara. A fiúk iszogattak,táncoltak,csajoztak.
No láttam égy férfit,szögény púpos volt és engöm figyelt. Még a hideg veríték is kivert égybű!
Hát nem odagyütt fölkérni! Kénytelen voltam mönni vele. Nem mondom jól táncolt de valahogy pont a púpját köllött fognom. Hát én vért izzadtam kínomba! Figyeltem a bátyókat,kacsingattam de azok csak röhögtek rajtam. Pedig azt ígérték lé kérnek ha bajom van. Nem kértek!
Szünet lött és a fiatalembör mögköszönte a táncot. Gondótam veled sé mögyök el többet,inkább hazamék.
Kezdődött a zene és lám a bátyám haverja fölkért. Jóképű gyerök vót és igön nagyon örültem.
Mit ád a jó Isten,jött a púpos férfi! Persze az illem úgy kívánta át köllött adni néki. No nem sok öröme volt,neköm mög bánatom mert égyik bátyó gyorsan lékért tűlle. Onnatúl én olyan kapós löttem hogy csuda! A bátyók figyeltek erősen és ha látták valaki közelebb húz magához,hát rögvest lékértek tülle.
Édösanyám mög a padrú figyelt mert édösapám addigra kidűlt mint a házfal. Bemákolt és feküdt valahun.
Hajnalig táncoltam csak a szünetökbe pihentem. Igön jól éröztem magam. A rendőrök nem szóltak mert két bátyó önkéntes rendőr volt.
De az a púpos férfi míg élök nem mén ki a fejembű!!!!!


By Vadász Ili

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése