2016. július 3., vasárnap

Mert az az áldott jó cseresznye!

Ezt a történetet muszáj elmesélnem mert eszembe jutott emlékeim között.
Alföldi tanyavilág,maga a földi mennyország.
Tőlünk nem túl messzire lévő tanyáról jött a kis barátnőm hozzánk. Kiabál befelé.
-Ilka! Gyere ki.
Megyek ki és mondja:
-Nem mögyünk el cserösznyét lopni?
-Van nekünk ni a fán!
-Mönnyünk mán el csavarogni né mindig itthon kuruttyoljunk!
-Jó! Mönnyünk! No de mörre Marika?
-Mönnyünk a szőlők felé Ilka oszt valamelyikbe bemögyünk!
-Osztán ha mögcsípnek jól el vernek mög még otthon is kapunk!
Én hülye,hagytam magam rábeszélni,így útnak indultunk a tanyánk melletti úton ami homokos volt és Kistelekre vezetett. Arra jártak el a piacra az emberek.
Szóltam Édesanyámnak hogy Marikával elmegyünk a Madari tóhoz. Azt mondta jól van csak vigyázzunk magunkra.
Elindultunk lopni. Mert ugye más földjéről bármit eltulajdonítunk az lopás.
Jó volt menni az úton mert kétoldalt hatalmas jegenyefák voltak és árnyékot adtak. Nem égette a talpunkat a homok mert napsütésben igencsak kapkodni kell a lábat mivel jó időbe csak mezítláb jártunk.
Elérünk a szőlőkig és szól Marika.
-Ilka ide bemögyünk. Nézd milyen nagy cserösznyék vannak!
Aztán uzsgyi be a szőlőbe és föl a fára. Nekiálltunk csemegézni mert valahogy a lopott jobb mint a hazai.
Egyszer csak látom jön az öreg Zsótér bácsi! Kapa a vállán. A kapa nyélen pedig szakajtó ruhában hozta az elemózsiát magával és....pont felénk tartott! Majd be szartunk a félelemtől! Mért pont ide? Hiszen van fa több is. Kucorogtunk és szerintem még levegőt se mertünk venni. És nem vett észre minket pedig az ágra akasztotta föl a kis batyuját.
Aztán nekiállt kapálgatni. Csak hogy mi nem mertünk lejönni a fáról mert úgyis meglátott volna bennünket.
Nem kellett nekünk a cseresznye ugyan! Már kezdett a lábunk elzsibbadni meg a seggünk is ott fent de az öreg csak ott motoszkált a közelben. Erre mi történik? Zsótér bácsi leült a fa alá falatozni! Mán minden színünk és bajunk volt! Életömbe nem féltem annyira. Az öreg végzett....Ivott egyet a butykosból és ment dolgozni. Hej mikor láttuk mén a szőlő végibe,majd ki ugrottunk a bőrünkből. Kellő távolságba volt és háttal nekünk,akkor le a fáról mint a villám és futás! Nem győztünk hasra esni mert mindenünk el volt zsibbadva de azért húztuk a csíkot. Hát hazáig meg sem álltunk! Édesanyám szól hogy: Mi van? Tán kergettek bennetöket?
-Á dehogy édösanyám csak versönyt futottunk!
-Osztán hun vótatok ilyen sokáig mer elütötték a delet!
-Hát a Madari tónál ebihalakat fogtunk!
Muszáj volt hazudni mert ha megtudja lopni voltunk,hát a vesszőt megtáncoltatta volna a lábam szárán!
Behívta Marikát is enni és utána haza küldte hogy az anyja ne idegeskedjen.
Felnőtt koromban mertem elmesélni édesanyámnak mi is történt valójában.
Rögtön rávágta: Az anyátok jó szentségit! Ha én ezt tudom mind a kettőtöket mögvertem vóna oszt möhettetek vóna az Istenhöz panaszra!
- Na édesanyám pont ezért hazudtunk szégyenszemre és most vágjon pofon mert megérdemlem.
Hát erre nem lezavart egy nyaklevest hirtelenjében de közben nevetett!
Így fiatal asszonyként is megkaptam a "jutalmat" de gyerekként a pálcával eljáratta volna velem a botostáncot az biztos! :)


By Vadász Ili



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése