2016. június 26., vasárnap

Régen volt

Egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt
javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a
műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam
neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az
Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja
a jövő nemzedékének”.


 Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog.
De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…


 Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és
sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás
és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig
újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

 A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és
irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős
verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De
a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az
én időmben.


 Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható
pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 2,0 kW-ot
zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi
időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem
kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt,
ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

 Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A
konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk,

ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk
postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem
pedig buborékfóliába. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld”
dolog még nem létezett az én időmben.


 Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi
erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette
számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk,
hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza
volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

 Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos
vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával,
ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a
pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a
pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én
időmben.



Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy
gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi
szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt
szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot
biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben
keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a
legközelebbi pizzériát. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a
„zöld” dolog még nem létezett az én időmben.


Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi
öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem
létezett annak idején?

2 megjegyzés:

  1. Hát ez gyönyörű volt ! Ahogy elő adtad ,nevettem is sírtam is mert mert ez a „zöld” dolog még az én időmbe se volt, viszont eszembe juttata a szép időket mikor elég volt egy szokol rádió és petróleum lámpa !de jó volt úgy is , és nemhiányzott ez sok fölösleg amit úgy is kidobnak mert kell egy jobb és ujjabb !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves! Igen...Régen nem volt nejlon zacskó sem mert papírzacskóba mérték ki a cuccost.Valóban petróleum lámpa volt nekünk is a tanyán és még sem vakultunk meg. :)Nekem is volt sokol rádíóm és máig meg is van. :))) Köszönöm a kommentet!:)

      Törlés