2016. május 5., csütörtök

A mama.....

Anyósomat a következő mondatokkal mutatom be:

Az én anyósom a világ legjobb anyósa. Mikor a családba benősültem, akkor kezdtem aggódni, hogy egy igazi katolikus családban mit is kezdek a szabad gondolkozásommal, szóhasználatommal. 

Aztán meghalt a papa, aki a világ legjobb embere volt azzal, hogy valamennyire rendben tartotta a családban a szentes és nem szentes információk arányát. Tőle ugyan akármennyit járhatott a mama a szektájába imádkozni, de otthon bizony rend volt.
Én magam is hiányolom ezt a rendet és visszasírom az öreget. 

Anyósom vasárnaponként és minden szent egyéb alkalommal elhúz a templomba és ott tölti az időt. Aztán néha visszacsap a probléma. Ha a szekta székháza nincs jól fűtve, akkor a mama megfázik. Csuhás barátaink nem fűtenek rendesen .... a pénzt bizony másra költik. Mi visszük a mamát az orvoshoz, kórházba, hogy a papok hibáit helyrehozzuk ... 

Habár a mama meséli nekünk a legtöbb intim dolgot, most - hogy a az ő hajdani hivatalos fallosza már több, mint tíz éve el van földelve - nem tudom megállapítani, hogy a mama magát az említett dolgot szereti-e jobban, vagy a pletykákat .... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése