2017. május 11., csütörtök

VÁLASZLEVÉL MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKÉNEK


Azért írok neked, mert megkaptam a leveledet. Az volt ebben a levélben, hogy „ismét nagy döntések előtt állunk. Brüsszel több olyan tervvel állt elő, amelyek veszélyeztetik a nemzeti függetlenségünket és az ország biztonságát.”
Jól van tisztelt Miniszterelnök Honfitársam, beszéljük meg, öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé! Ha már semmi mást nem beszéltünk meg az elmúlt években. Legalább most és ezt.
Velem ti nem egyeztettettek arról, sem 2010-ben, sem soha máskor, hogy lenyúljátok a magán-nyugdíjpénztárakban tartott megtakarításokat. Hogy szétosztjátok a földeket, a trafikokat, a kaszinókat a csókosaitoknak, bedöntitek a forintot.
Nem volt szó arról, hogy a Nemzet Gázszerelője egy év alatt 100 milliárd forinttal növeli a vagyonát, sem arról, hogy a gyerekeitek a saját lábukon fognak állni.
Hogy lebontjátok a jogállamot, megszálljátok ügyészséget, a bíróságot, az alkotmánybíróságot, a költségvetési tanácsot, és évi 80 milliárd forintért hazugsággyárrá alakítjátok a közmédiát.
Olcsó államot ígértetek, ehelyett minden eddigi kormánynál többet költötök miniszterekre, államtitkárokra, helyettes államtitkárokra, miniszteri biztosokra, megbízottakra, kancellárokra.
Velünk, magyarokkal, nem állapodtatok meg arról, hogy pénzt vesztek el az oktatástól, az egészségügytől, a kultúrától. Hogy számolatlanul építitek a stadionokat, amelyekben foci még nyomokban sem található, legföljebb az általad szétköpködött szotyola-héj.
Nem állapodtunk meg arról, hogy szabadságharcot vívtok a nevünkben. Összevesztek mindenkivel, akivel eddig jóban voltunk, régi-új barátokat kerestek a mesés keleten, mintha nem volna e derék despoták nélkül is épp elég bajunk.
Nem állapodtunk meg abban sem, hogy egy múltba néző, árvalányhajas, koszlott, leharcolt országot hagytok a gyerekeinkre. Akik persze nem kérnek ebből, és aki csak teheti közülük, már a messzi távolból figyeli a kormányzásnak csúfolt ámokfutásotokat.
Nem volt szó arról, hogy visszaviszitek Magyarországot a középkorba, és egy bezárkózó, minden idegenben ellenséget látó, önmagától is undorodó országot építetek.
Mikor állapodtunk meg arról, hogy átírjátok a múltat? Hogy elhazudjátok a jelent és ellopjátok a jövőt?
Ki és mikor bízott meg benneteket azzal, hogy csókosaitok betegre keressék magukat? Mikor beszéltünk a tízéves kisfiúnak vásárolt budai öröklakásról? A Pasa parki ingatlanok naponta növekvő négyzetmétereiről? A külügyminiszternek kinevezett egykori futsall játékos 167 millió forintos kis kulipintyójáról? (Ahol, méltó módon tudja fogadni a külföldi kollégáit.)
Nem állapodtunk meg semmiben. Ez az igazság, minden más mellébeszélés, maszatolás. Magyarul: hazugság.
Emlékszel még tisztelt Miniszterelnök Honfitársam, hogy mit mondott 2010-ben, néhány héttel a választások előtt egy Abonyban tartott lakossági fórumon pártod akkori alelnöke, Pokorni Zoltán? „Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha kormányra kerülünk, nincs több lopás. Annak, aki először belenyúl a kasszába le lesz vágva a keze”.
Hogy áll most ezt a projekt, kedves Miniszterelnök Honfitársam, tudnál erről valamit mondani?
És most, bocs: mi lenne az a 6 kérdés, amelyekről konzultálni szeretnél velem?

Föld S. Péter


Az M62 Szergej mozdony

Minden az M62-est használó ország adott neki becenevet, a lengyeleknél például "Gagarin" volt, míg a németeknél "Taigatrommel", mely annyit tesz: A tajga dobja. Ez a név jól szimbolizálja a mozdony jellegzetes dübörgő hangját, melyet több száz méterről is hallani lehet !
A MÁV M62 sorozat a MÁV részére szállított legnagyobb darabszámú fővonali Co'Co' tengelyelrendezésű dízel-villamos mozdony sorozata. Beceneve „Szergej”.
Története

Az M62-t a Vorosilovgradi Dízelmozdonygyár (ma: Luhanszki Mozdonygyár) fejlesztette ki a MÁV megrendelésére. Később a típust a Szovjetunióban és néhány más volt szocialista országban (Mongólia, Kuba, Lengyelország) is üzembe állították. A sorozatot hazánkba 1965 és 1978 között szállították M62 001 és 270, széles nyomtávú változatban pedig M62 501 és 519 közötti pályaszámokkal.

A NOHAB-ok történetét feldolgozó tanulmányában Mezei István vasúti főtanácsos azt állítja:

valójában már az első M61 sorozatú mozdony Magyarországra érkezése előtt, 1963. április 2-án aláírták az M62-es, szovjet gyártmányú Szergejek beszerzésére vonatkozó műszaki keretmegállapodást. Az erre épülő államközi szerződés alapján a gyártónak 1964-ben 20, 1965-ben 32 tehervonati dízelmozdonyt kellett szállítania.
Bár az első darabot már 1964-ben le kellett volna szállítani, végül egy éves csúszással kaptuk meg, s ez után 1965 és 1978 között még további 288 darabot vettünk az kelet-ukrajnai gyártól.

A hetvenes évek végén 3 darab széles nyomtávú mozdonyt átalakítottak normál nyomtávolságúra, így a hagyományos M62 sorozat 001-től 273-ig terjedt. A normál nyomtávolságú mozdonyokat az egész országban szétosztva megtalálhatjuk, míg a széles nyomtávú mozdonyok a Záhony–Fényeslitke–Eperjeske átrakó körzetben dolgoznak, záhonyi telephellyel. Bár az M62 sorozat alapvetően tehervonatok vontatására lett beszerezve, már a kezdeti időktől használták nehéz személyszállító vonatok továbbítására. Saját fűtőgenerátor híján a fűtési szezonban kezdetben kazánkocsival, később VFK villamos fűtőkocsival kiegészítve közlekedtek. Nagy szerephez jutott a sorozat a Balaton két partjának nyári csúcsforgalmában is, eleinte mind a kanizsai, mind a tapolcai, utóbb már csak az északi parti vasútvonalon.

A sorozat jelentősebb selejtezése az igények csökkenésével 1991-ben kezdődött, darabszámuk a selejtezésekkel és külföldi eladásokkal mintegy a negyedére csökkent. Jelenleg 85 darab van állományban. Szolnok, Szeged, Záhony, Ferencváros, Dombóvár, Hatvan, Miskolc, Szombathely, Székesfehérvár és Debrecen között vannak elosztva.
Érdekesség

Az M62-esekben gyárilag egyáltalán nincs fűtés. Ez első pillantásra, az orosz telek ismeretében talán meglepő, ám racionális oka van: a szovjet személykocsikban abban az időben még szenes kályhákkal fűtöttek.

Ahogy egyre több M62-es érkezett Magyarországra (a szovjet típusból végül összesen 300-at vett a MÁV), és egyre több gőzmozdony állt le, a vasútttársaság kénytelen volt a téli menetek egy részéhez is Szergejt használni, annak ellenére, hogy ez műszaki szempontból sosem volt megalapozott döntés. Ahhoz, hogy a Szergej ne csak húzzun, hanem fűtsön is, egy fűtőkocsit (a vasúti szleng szerint "Rezsót") kellett a mozdony és a vasúti kocsik közé iktatni - ettől a megoldástól azonban a szerelvények fogyasztása alaposan megnőtt. Téli üzemmódban egy M62-essel vontatott személyvonat dízelolaj-fogyasztása nagyjából a duplája volt egy saját fűtésű NOHAB-énak.
Tiszaföldvári kép a 2013. június. 6-án isaszegről szentesre továbbított katonai szállítmányt húzó 001-esről.
Eredeti műszerfal

MÁV "Szergej "M62


Szerkesztette: Vadász Ili
Források: Google

Beni, a hűséges kutya


A mese egy levéllel kezdődött, amely Mátyásföldről érkezett. Írója Kiss Edit óvónő, nem mellesleg jelentős kutyabarát. Nos, ő látta meg lapunkban egy bolíviai kutyus, Huachi történetét, aki öt éve él Cochabambában, a Pál pápa sugárúton ott, ahol fiatal gazdáját halálos baleset érte. És azóta Huachi nem tágít attól a saroktól. Ezt olvasva a mátyásföldi óvónő azonmód levelet kanyarított, merthogy „itt, a XVI. kerületben is él egy szép, nagytestű, keverék kutya, Beni, aki már több mint 12 éve ugyanilyen hűségesen várja vissza gazdáját, és nem tágít ő sem az egykori közös otthonuktól”.
A Hunyadvár utca és környéke csendes övezet: a szép, de olykor már lepusztult villák között négyemeletes kockaházak emelkednek. Edit az 5-ös számban lakik, Beni pedig a 9-esben élt.

– Egy cukrásznak volt ott háza, kettesben éldegéltek Benivel. Aztán a cukrász meghalt, ennek már tizenkét éve, nem maradt utána senki, csak a kutya. Aki attól a pillanattól kezdve hajléktalanná vált, mert a házat kétlábú hajléktalanok szállták meg, Benit elüldözték, hogy miután a házat kifosztották, fel is gyújtsák. Beni kóbor kutya lett. De esténként mindig visszatért. Pontosabban a volt házával szemben, a Villő utca 10-ben ütötte fel a tanyáját, onnan ugyanis tökéletesen rálátott elpusztult hajlékára.

Az évek során Beni a közelebbi-távolabbi környéken nagy népszerűséget szerzett. Mindenki ismeri Mátyásföldön, Sashalmon, Nagyiccén, Cinkotán, napközben bebarangolja a környéket. Korábban kergette, de még ma is megnézi a csinosabb kutyalányokat – ezért is kapta a Rómeó becenevet. A piros lámpáknál szépen megvárja, amíg az emberek elindulnak; olykor buszra száll, hogy aztán estére, menetrendszerűen megérkezzen a Villő utca 10-be.
A négy lábon járó hűség nemcsak könnyeket csalt az itt élők szemébe, de meg is mozdította a kis közösséget. Etetni kezdték a kutyát, a szemben lévő Junior gyermekétkeztetési vállalatnál is mindig akadt számára néhány falat, nem beszélve a cukrászdájukról, hiszen Beni ráadásul édesszájú is. Mások szerették volna befogadni őt, még kutyaházat is kerítettek, de ha valahol megpróbálták Benire rácsukni az ajtót vagy a kaput, az utolsó pillanatban mindig eliszkolt. Hogy is ne! Mert mi lesz, ha éppen akkor toppan be az elvesztett gazdi, amikor nincs az őrhelyén…

Két évvel ezelőtt megtört a jég – folytatja Editke. – Kinézte magának a Villő utca 10-ben élő Zsókát, és szabályosan örökbe fogadta. Mármint Beni a Zsókát. Előbb csak bemerészkedett a lakásába, aztán kicsit ott is maradt, s amikor jött a tél, ott aludt. Akkor már együtt volt a „kemény mag”, vagyis a Beni-brigád, amely most éppen öttagú. Zsókánál lakik, ha nincs hideg, akkor a kapualjba tett matracon, amely mellett kis papíron figyelmeztetés: „Vigyázat! A Beninek a rossz fogai miatt veszélyes csontot adni, illetve csak felügyelet mellett szabad.” A szemben lévő lakásban, Csonka Ferencéknél fő a vacsora: Beni minden délután pontban fél hatkor érkezik, néhány vakkantással jelzi, hogy megjött, addigra Klárika már el is készült az aznapi menüvel, belerejtve a szükséges gyógyszereket is. Beni öreg legény, van vagy 14 éves, kicsit itt is, kicsit ott is hasogat, de hát emberléptékkel már bőven száz fölött jár… Én pedig szervezem Beni életét, ma úgy mondanák, én vagyok a marketingese. Ki ne hagyjuk dr. Nagy Attilát, az önzetlen állatorvost, aki mindent megtesz Beni egészségéért. És szóljunk az itt élőkről is, akiktől jó szót, simogatást, kedvességet kap, olykor pénzt is gyógyszerekre, élelemre – amely összegeket Zsóka pontosan rögzíti a Beni-könyvbe. Karácsonykor saját fenyőfát kapott: a parkolóban lévő meggyfához erősítették. Az óvodásaim vágták ki papírból és rajzolták, festették tele, s persze szép számmal érkeztek becsomagolt, szalaggal átkötött ajándékok, amelyeknek Beni épp úgy örült, mint egy kisgyerek.

Hogy véget ért a kóborlovag-élet, annak épp ideje volt. Ugyanis a kutyabefogók addigra már nemcsak kötelességből, de dühből is üldözték, hiszen Beni állandóan túljárt az eszükön. Volt, hogy két kocsival eredtek nyomába, hálót feszítettek ki, hurokkal kergették, az utcabeliek meg az ablakokból kiabáltak: Beni, fuss, Beni, fuss. És Beni, pontosan értve a figyelmeztetést, a bolondját járatta a sintérekkel. Az utolsó akció úgy ért véget, hogy már-már beszorították a kutyát a Villő utca 10. kapujába, Beni kétségbeesetten dörömbölt, Zsóka meg lerohant, berántotta a kutyát, és a befogókra rácsapta az ajtót. Azok kint kiabáltak, rendőrrel fenyegetőztek, de ekkor Zsóka kimondta a mindent eldöntő szót: a kutya az enyém.
Azért persze kellett mindehhez némi „hivatalosság” is. Edit tehát levelet írt az önkormányzatnak, mondanom sem kell, nem hiába. Hatására a polgármester, Kovács Péter szabályos menlevelet állított ki Beni számára. Ha évtizednyire itt él közöttünk – írta –, és soha nem volt probléma vele, öregkorára már ne üldözzék! És chip is került Beni nyakába, amely szerint Beni tulajdonosa immár a kerületi önkormányzat.

Azt ígértem, boldog vége lesz a történetnek, de Editke, persze, még erre is rátett egy lapáttal. Ugyanis kitalálta: kutyafuttató is jó lenne, amit persze Beniről neveznének el, de azért egy szobor, na, az lenne az igazi. Mit gondolnak, lesz Beninek szobra? Ne fogadjanak! Edit megtalálta az itt élő R. Törley Mária szobrászművésznőt, aki bronzszínű domborművet ígért, szerzett márványt a talapzatnak (köszönet érte Juhász Lászlónak), s van már, mégpedig Dudás József úr személyében, aki kifaragja a betűket, amelyek majd örök időkön át hirdetik: „Beni, a hűséges eb.”

Tízévnyi számkivetettség után Beni újra hazaért. Már csak annyi emlékeztet a múltjára, hogy mindig hátul, Zsóka, Edit mögött kullog, soha nem elöl. Azt mondják: így mendegélnek a hajléktalanok kutyái. Mindig hátul. De tudom, egyszer még ő is előreszalad. Mondjuk, amikor majd meglátja a szobrát ott, a meggyfa tövében.
A történet nem mai...
2014.Március 13-án Beni hűséges szíve megállt örökre. Beninek szobrot állítottak. Készítője R.Törley Mária szobrász ingyen csinálta meg a szobrot Beniről. A szobor ott található ahol Beni élt és tartózkodott sok éven keresztül a gazdiját várva.


Szerkesztette: Vadász Ili


Házam tája egy része

Halvány lila gőzöm nincs mi a neve
Ez igazából kék de sütött a nap én meg szar fotós vagyok
Mondtam hogy szar fotós vagyok!

Bambusz bokor meg nem tudom milyen bokor. Még nem virágzik.
Labdarózsa. Úgy látszik rádupláztam
Japán rózsa. Lóg szanaszét az ága. Meg is lett kopasztva mert igen szúrós szegény.
Kert egy kis része. Virágzik a borsó. Több kép nincs mert szembe sütött a nap.
Holland fokhagymám. Mellette van a lila és rendes hagyma csak a széltől idegbajt kaptam és otthagytam a francba az egészet.
Szegény borsót megdöntötte a szél.
Több kép nem készült mert lemerült a telóm.
Majd legközelebb. :)


By Vadász Ili





2017. május 6., szombat

Ez is biztos!


Talán elöl?


És pillanatok alatt kész


Beszorul a mogyoró


Elgondolkodtató ...


Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani..
Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt,
Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá
és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
Hogy csinálod ezt?
Sándor azt válaszolta :
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak : Két lehetőséged van.
Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője
legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha
odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, Elfogadhatom a panaszkodását
vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire.
Én a pozitív oldalt választottam.
- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű, szóltam közbe.
- De, egyszerű. - mondta Sándor , az élet csupa választási lehetőségből áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben.
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed.
Elgondolkoztam Sándor szavain.
Rövid idővel később elhagytam a Vagongyárat, hogy önálló legyek.
Szem elől tévesztettük egymást, degyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.
Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után
Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta :
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki
pár hét múlva jön világra - jól van-e?
Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van:
választhattam, hogy élek vagy meghalok.
- Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.
Sándor folytatta:
- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és
nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.'
És Tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.
- Mit csináltál?- kérdeztem tőle.
- Nos mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy
allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és a
nővérek csendben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam:
- A gravitációra!
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik:
- Az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de
csodálni való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése minden.
Ezért NE aggódj amiatt, mi lesz holnap.
Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz.

Páratlan felfedezés oldhatja meg a Biblia egyik legnagyobb rejtélyét

Rendkívüli dél-izraeli felfedezés deríthet fényt a Biblia egyik legnagyobb rejtélyére, az Ószövetség talán leghírhedtebb és legtitokzatosabb népe, a filiszteusok eredetére. Az ősi Askelón, a Kr. e. 7-12. századi közötti egyik legfontosabb filiszteus város falain kívül feltárt nagy temetőhöz hasonlót a régióban korábban még nem találtak.  

Az Ószövetség „gazemberei”

Míg több mint egy évszázadnyi kutatás elég volt ahhoz, hogy azonosítsák a filiszteusok öt legnagyobb városát és a kultúrájukra jellemző leleteket, eddig mindössze néhány filiszteus temetkezést tártak fel – olvasható a National Geographic cikkében. Egyszerűen fogalmazva, a régészek rengeteg edényt találtak, de csak nagyon kevés embert. A nemrég feltárt, 211, Kr. e. 8-11. századi emberi maradványt tartalmazó temető feltárásával azonban lehetővé vált a régészek számára, hogy válaszoljanak a filiszteusok eredetét és a helyi kultúrához való asszimilációjukat firtató kérdésekre.

Lawrence Stager, a Leon Levy-expedíciót, vagyis az Askelónban folyó ásatásokat 1985 óta vezető régész, a Harvard Egyetem professor emeritusa szerint a filiszteus központokban feltárt temetők hiánya egészen eddig a felfedezésig nem tette lehetővé, hogy pontos képet fessenek az ókori nép temetkezési rítusairól. Assaf Yasur-Landau, a Haifai Egyetem régésze szerint a kutatók annyira kétségbeesetten kerestek – sikertelenül – sírhelyeket, hogy már azzal viccelődtek, a vikingekhez hasonlóan bizonyára a filiszteusok is a tengerbe temetkeztek.

A filiszteusok az Ószövetség leghírhedtebb „gazemberei” közé tartoznak. Az Ótestamentumban hangsúlyozottan „körülmetéletlenekként” megjelenő, az izraelitákkal folyamatosan hadakozó, és egy időre még a Frigyládát is megkaparintó nép a mai Dél-Izrael parti területeit – a Gázai-övezetet is beleértve – tartotta ellenőrzése alatt. Filiszteus volt többek között Delila is, aki elárulta Sámsont, és levágta a testi erejét adó haját, de szintén a filiszteusok közül került ki Góliát is, aki elől Saul király katonái a sátraikba menekültek vissza, és akit végül Dávid egy parittyával terített le.
Az első, filiszteusokhoz kapcsolódó régészeti lelet a Kr. e. 12. századra datálható. Régióba történő érkezésüket egy – ahogy Stager fogalmaz –, a helyi lakosságéhoz képest „rendkívül különböző kultúra” felbukkanása jellemezte. Ennek része volt az ókori Görögországban megfigyelttel szoros párhuzamba állítható edényművesség, az Égei-tenger partvidékén jellemző írásfajta használata, valamint a disznófogyasztás is (és alkalmanként még kutyát is felszolgáltak). Az Ószövetségben számos helyen említik, hogy a „betolakodók” Kaftór szigetéről, vagyis a mai Krétáról jöttek.

Számos kutató kapcsolatot vél felfedezni a tengeri népekkel, ókori népek azon titokzatos csoportjával, amely elsősorban a Földközi-tenger keleti partvidékén a Kr. e. 12-13. században zajló fosztogatásairól vált ismertté. Egy III. Ramszesz fáraó thébai halotti templomában található dombormű, amely az uralkodó Kr. e. 1180 körül a tengeri népek ellen vívott csatáját örökítette meg, számos törzs nevét, többek között a jellegzetes fejfedőt és szoknyát viselő „peleszetekét” is felsorolja, akik feltehetően azonosak a filiszteusokkal.  
Ebben az időben a peleszetek Askelónban vagy környékén telepedhettek le, amely ekkor már évszázadok óta egy fontos kánaánita kikötő volt a Földközi-tenger térségében. A filiszteusok öt városa közé tartozott még emellett Asdód, Ekron, Kirját Gát és Gáza is. A tengeri népek otthonának kérdését hasonló homály fedi, mint a filiszteusok eredetét, így azok a kutatók, akik összekötik a fosztogató peleszeteket a filiszteusokkal, most joggal vélik úgy, hogy a nemrég feltárt temető ezen régészeti rejtély feltárásában is segíthet.

Eric Cline, a George Washington Egyetem régésze – aki saját elmondása szerint a tengeri népek rejtélyének feltárására költené a pénzt, ha valakitől egyszer kapna egymillió dollárt – szerint az Askelónban kutató régészek megütötték a jackpotot. Más szakértők azonban úgy vélik, a filiszteusok titkának megfejtése nem ennyire egyszerű. A Kirját Gát-i ásatásokat két évtizeden át vezető Aren Maeir, a Bar-Ilan Egyetem régésze inkább egy „kusza”, különféle, a Földközi-tenger partvidékének számos régiójából érkező csoportokból – többek között kalózszerű tevékenységet folytató férfiakból – álló kultúra képviselőiként tekint rájuk, akik bizonyos idő alatt telepedtek le a helyi kánaánita lakossággal együtt. Maeir is úgy véli azonban, hogy az askelóni temető fantasztikus felfedezés, mivel  segíthet a filiszteusok eredetét és más kultúrákkal való kapcsolatát taglaló kérdések megválaszolásában.



Bali, Indonézia

Templom a tónál
Bali szigete
Halott bálna a parton.

Bali apró sziget Indonéziában. A szigetlakók békés és mosolygós emberek, híresek táncaikról és fafaragásainkról. Bali és az emberiség 60%-ának fő eledele a rizs. A zöld sziget természeti szépségei közül az egyik legjellemzőbb a finom homokkal borított strandok mellett a teraszos rizsföldek. 

Szerkesztette: Vadász Ili